Irodai ügyintézés

Lehel u. 24. 15. em. (114-es kapucsengő)

Hétköznapokon előzetes egyeztetés után 10-17 óra között lehetséges az  ügyintézés!

Mobil: +36-30 289 3756

E-mail: nyitako@gmail.com

 



Nem a panel fogyasztja a legtöbbet!

 

Vajon melyik épülettípus fogyasztja a legtöbb energiát? Ha a médiában szóló híradásokból indulunk ki, vagy akár abból, hogy az állam mely épületcsoport felújítását támogatta eddig a leginkább, a legtöbb ember a panelházakra tenné le a voksot. Tényleg így van?
Nem csak a rezsi miatt fontos kérdés az épületek fogyasztása

Németországban és Ausztriában léteznek részletes épületkataszterek, melyekben típusokba sorolták az épületállományt és meghatározták az egyes típusokra jellemző energiafogyasztást. Egy ilyen tipizálás persze csak durva közelítést ad, energiatanúsítvány kiállítására biztosan nem, de fontos (köztük politikai) döntések előkészítésére hasznos lehet.

A Debreceni Egyetem Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszéke és a BME Környezetgazdaságtan Tanszéke közös kutatásba kezdett, melynek célja egy ilyen tipológia létrehozása és az épülettípusok energetikai értékelése, összehasonlítása. A kutatás még korai fázisban van, de már vannak tanulságos eredmények. Egyelőre a családi házakra és a panelházakra készült mélyebb elemzés, a hagyományos építésű kistársasházak, a zártsorú belsőudvaros bérházak, valamint az új építésű lakóparkok tipizálása és értékelése még várat magára. Szintén nem került még sor a középületek értékelésére, mely igen nehéz feladat, mert a lakóépületekhez képest sokkal nehezebben tipizálhatóak, ráadásul a rendelkezésre álló statisztikai adatok is hiányosak, illetve nem megfelelőek a kutatás szempontjából.

Az 1990 előtt épült családi házak a legnagyobb fogyasztók

A hazai lakóépület állomány a következőképpen néz ki. Az összesen 4,2 millió lakás több mint fele (2,5 millió) családi ház. Panellakás összesen félmillió van, a maradék 1,2 millió lakás hagyományos építésű társasház. Zártsorú bérházi lakásból 220.000 van mindössze. Vagyis, ha csak a darabszámot tekintjük, egyértelmű a családi házak túlsúlya. De térjünk rá a kutatás eredményeire. Az egyik legfontosabb megállapítás az, hogy az 1990 előtt épült családi házak zömének energetikai minősége kiugróan rossz, egyértelműen ezek képviselik a legnagyobb energiafogyasztású épülettípust. Mivel ezen csoportba sorolható a hazai lakások többsége, nyilvánvaló, hogy itt a legtöbb a megtakarítási potenciál is. Energetikai besorolásuk a G és az I közé esik, leginkább a H-ba. (A skála A+-tól I-ig terjed). Ellenben a panelházak az E-G kategóriákba esnek (leggyakoribb az F kategória). Kb. 30 panelház elemzése igazolja ezt az állítást.

Ha csak a kategóriákat nézzük, az eltérés a családi és panelházak között nem tűnik nagynak, de fontos tudni, hogy a kategóriába sorolás nem arányos az energiafelhasználással. A nagyobb épületek ugyanolyan szerkezetek, épületgépészeti megoldások, sőt ugyanolyan energetikai kategória esetén általában jóval kevesebbet fogyasztanak kisebb társaiknál. A családi házak többszörösét fogyasztják, mint a panelházak Ha az abszolút számokat nézzük, akkor a különbség már drámai. A régi családi házak éves összes energiafelhasználása 350-700 kWh/m2a közé esik, addig a panelépület példáké csak 150-300 kWh/m2a, ha azokat azonos módon használják (pl. azonos hőmérsékletre fűtik őket).

A családi házak tehát 2-3-szor annyi energiát fogyasztanak fajlagosan, mint a panelházak!

Ennek két oka van: egyrészt a családi házak ténylegesen rossz hőtechnikai minőségű határoló szerkezetei: ebből kiemelhető a gyakran szigeteletlen padlásfödém és a falazatok. A közhiedelemmel ellentétben még a vastag kisméretű tégla- és vályogfal sem jó hőszigetelő. Persze nagyobb bérházaknál a vastagság már jobb szigetelést eredményez, de az sem jó mai mércével mérve. Talán még nagyobb a jelentősége annak, hogy a családi házak 1 m3-re jutó hűlő felülete 2-3-szorosa a nagy panelházakénak, vagyis 1 m3-re sokkal több hőveszteség jutna még ugyanolyan határoló szerkezetek esetén is. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy a panelházak falaiban, a szendvicspanelekben van hőszigetelő réteg. Másik talán meglepő eredmény, hogy az 1991 után épült családi házak energetikai kategóriájuk és határoló szerkezeteik szerint jobbak, mint a panelházak, 1 m2-re jutó abszolút energiafelhasználásuk azonban a panelépületekéhez hasonló. Ez alapján felvetődik a kérdés, hogy nemzetgazdasági szempontból nem lenne-e célszerűbb családi házakra szigorúbb követelményeket, jobb szerkezeteket előírni, mint nagyobb épületekre? Ugyanezt a kérdést veti fel az Energiaklub egyedülálló kutatása, mely a teljes magyar lakásállomány energetikai állapotát méri fel.

Miért is drága akkor a panelt fűteni?

Mindezek ellenére ne gondoljuk azt, hogy a panelházak jó minőségűek, messze vannak attól. Felújításuk támogatása továbbra is indokolt, mert fajlagos felújítási költségük jóval alacsonyabb, mint a családi házaké. A szociális vonatkozásokat nem is említve. Sajnos a viszonylagosan jobb energetikai minőség általában nem tükröződik a rezsikiadásokban: a panelépületekben a távhő ellátás sajátosságai – a magas alapdíj és a szabályozhatóság hiánya – miatt gyakran magasabbak a fűtési számlák, mint a rossz minőségű családi házakban, ahol általában gázzal fűtenek és sok esetben a komfortosnál alacsonyabb hőmérsékleteket tartanak vagy nem a ház teljes alapterületét fűtik ki. A jövőben mindenesetre nagyobb figyelmet érdemelnek a családi házak, mert amint látható ebben a szektorban van az igazi megtakarítási potenciál.

vissza

Hozzászólások